Családonként 4,5 millióval tartozunk - Zalaegerszeg
"Zalaegerszeg - Bár a kölcsönt nem magunk vettük fel, törleszteni mi fogjuk, kamatostul. Az államadósság csökkentésének esélyei léteznek, de el is játszhatók.
Hogyan látja a helyzetet Lóránt Károly EP-képviselő és az egykori bankelnök, Bod Péter Ákos.
A sanyarú valóság és a kilábalás esélyei szakértői szemmel. Ahogyan az Európai Parlament képviselője, Lóránt Károly és az egykori bankelnök, Bod Péter Ákos látja.
A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi stabilitási jelentéséből az derül ki, hogy a magyar nemzetgazdaság adósságállománya 38,4 milliárd euró, és ez a nemzeti össztermék 43 százalékát éri el. Ez az adat eléggé drámainak tűnik innen Budapestről nézve, de Brüsszelből nézve is. Az unió ugyan keveset törődik az egyes tagállamok ilyen jellegű problémáival, de a költségvetési egyensúlyhiányra odafigyelnek, és az a cél, hogy ezt 3 százalék alá szorítsák.
2007. február végén 4416 milliárd forintot ért el a központi költségvetés devizaadóssága, vagyis minden emberre milliós nagyságrendű adósság jut Magyarországon. Lóránt Károly kalkulációi szerint egy átlagos magyar családra 4,5 millió forint adósság jut. Most csak a külföldi adósságról van szó. Ez olyan, mintha egy családnak havi 30 ezer forintos kamatfizetést jelentene, és ugyanakkor még 125 ezer forintos részletet is kellene fizetnie. Ugyanakkor a Magyar Nemzet április 18-i száma az APEH adataira hivatkozva írja, hogy kevesebb mint 3 millió magyar állampolgár fizet személyi jövedelemadót. 2000-ben még 4 millióan fizettük ezt az adót. Tehát a terhet viselők egyre kevesebben vannak, a teher pedig egyre nagyobb.
Lóránt Károly szerint az eladósodási folyamat, úgy tűnik, hogy megállíthatatlan, és ennek előbb-utóbb egy nagyon komoly visszaesés lesz a következménye. Ez a visszaesés részben már most is zajlik, hiszen a költségvetési megszorítások, amik történnek, és ennek kapcsán például az egészségügy jelentős részének a felszámolása, már-már az összeomlás egyik összetevője. Az Európai Unió nem oldja meg ezeket a problémákat, és közgazdasági oldalról megközelítve nincs is megoldása ennek a helyzetnek. Úgy véli, az ország közvéleményével mindenképpen meg kell ismertetni az ország gazdasági helyzetét. Ám ez nem történik meg, mert a közvélemény elsősorban a politikusok egymással való vitáját hallja, ami eltorzítva közli az adatokat, és nem a megfelelő súlyával állítja be ezeket.
A Magyar Nemzeti Bank nemzeti intézmény, ugyancsak nemzeti hivatal az Államadósság-kezelő Központ. Ezeknek a honlapján ott vannak a közérdekű adatok. Fontos lenne-e, hogy ezek nagyobb tömeghez jussanak el, és mélyebben tudatosulhasson az emberekben, hogy milyen jövőnek nézünk elébe. Lóránt Károly azt mondja, beszélni kéne arról, hogy ebben a helyzetben mit lehet tenni. Benne vagyunk egy csapdában, amiből nem tudunk magunk kijönni.
Bod Péter Ákos egyetemi tanár szerint aggasztó, hogy míg 2000-ben még több mint 4 millióan fizettek személyi jövedelemadót, az idén már kevesebb mint 3 millióan. De még annyival is nagyobb a baj, hogy aki nem fizet szja-t, az jellemzően nem fizet társadalombiztosítási járulékot sem. Tehát nem járul hozzá a nyugdíj- és az egészségügyi alaphoz. Tehát összeszűkülőben van az adófizetői bázis, és az állami bevételek nem nőnek kellő mértékben. A nem fizetők a saját jövőiket sem alapozzák meg, mert nem képződik a számlájukon a biztosítónál kellő befizetés.
Fogalmazhatunk-e úgy, hogy egy 10 millió emberből álló államot 3 millió ember mozgat gazdaságilag? Bod Péter Ákos azt mondja, ha az szja-t tekinti, akkor valóban igaz, hogy ezt az 1600 milliárd forintot nem la lehetséges 6-7 millió munkaképes korú fizeti, hanem annak a fele. Természetesen az államnak vannak más nagy bevételei, például általános forgalmi adó, áfa, ami a másik hatalmas tétel, és elvileg a vállalati körből, a nyereségadóból is jön bevétel, de a cégek nyereségadója sokkal kisebb, mint a személyi jövedelemadó és a fogyasztást terhelő adók köre. Arra is utal ez az adat, hogy meglehetősen bizonytalan lábakon áll az az állami bevételi politika, amelyik alól így el tudnak tűnni százezrek.
A jegybank stabilitásjelentéséből az derül ki, hogy a nemzetgazdaság adóssága több mint 38 milliárd euró volt a legutóbbi kimutatás szerint, és ez a nemzeti összterméknek több mint 43 százaléka. Ennek az adósságállománynak egy része szerencsére nem az állam adóssága, hanem cégeké, és ahhoz nincsen köze az adófizetőnek. Az adófizető számára az államadósság a lényeges, és ennek a mértéke nagy. Ami a leginkább aggasztó, hogy az elmúlt néhány évben nagyon gyorsan nőtt. Egészében kül- és belföldre a magyar nemzeti jövedelemből körülbelül 4 százalékot fordítunk e célra. Sokkal többet, mint mondjuk autópálya-építésre, vagy katonai kiadásra, vagy felsőfokú oktatásra, vagy kutatásra, fejlesztésre. Egyenként mindegyiknél nagyobb tétel a kamatfizetés.
Az adósság visszafogja a gazdasági növekedést, és bizonyos értelemben betáblázza a jövőnket. Másfelől azért láttuk azt a '90-es évek során, hogyha gazdasági növekedés erőteljes, és az állam nem költekezik durván többet, mint a jövedelme, akkor lassan csökken az adósságráta. A mostani helyzet azért aggályos, mert néhány éve 2002-től nagy ütemben nő az állam eladósodása, és különös, de a mostani kiigazítások, megszorítások, és mindenfajta adóemelési intézkedések ellenére jövőre is még nagyobb lesz az adósságráta. Egy idő múlva persze csökken majd az eladósodás és az adósságteher. Ezt csak attól lehet remélni, ha az állam nem halmoz fel akkora deficitet, hiszen tavaly is, az idén is Magyarország az unióban rekorder a deficitcsinálás területén.
A volt jegybankelnök szerint el kell érni, hogy az adósság a kamatok miatt hólabdaszerűen ne nőjön. És csak akkor nem nő, hogyha a következő években nem raknak újabb és újabb adósságot hozzá. Onnantól már csak a kamatokkal nő. De hát a gazdaság is növekszik.
Sajnálatos módon a magyar gazdasági növekedési ütem most, 2007-ben messze elmarad a szomszédok növekedési ütemétől. Tehát ha a kérdés úgy szól, hogy lehet-e kimászni az adósságcsapdából, a válasz az, hogy persze, lehet. Magyarország is sokat javított, mondjuk 1990 és 2001 között. És lehet-e rontani rajta? A válasz az, hogy sajnálatos módon lehet, mint ahogy 2001 és 2007 között romlott a helyzet, és ahogy ismerem az adatokat, 2009-ig nem is látok javulást."
Forrás: http://www.egerszeginfo.hu
Családonként 4,5 millióval tartozunk - Zalaegerszeg - Szóljon hozzá!
Küldjön egy képeslapot ismerősének
Zalaegerszeg linkajánló: zalaegerszeglink.mconet.biz
A hír támogatója: Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: magyarország.mconet.biz
A sanyarú valóság és a kilábalás esélyei szakértői szemmel. Ahogyan az Európai Parlament képviselője, Lóránt Károly és az egykori bankelnök, Bod Péter Ákos látja.
A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi stabilitási jelentéséből az derül ki, hogy a magyar nemzetgazdaság adósságállománya 38,4 milliárd euró, és ez a nemzeti össztermék 43 százalékát éri el. Ez az adat eléggé drámainak tűnik innen Budapestről nézve, de Brüsszelből nézve is. Az unió ugyan keveset törődik az egyes tagállamok ilyen jellegű problémáival, de a költségvetési egyensúlyhiányra odafigyelnek, és az a cél, hogy ezt 3 százalék alá szorítsák.
2007. február végén 4416 milliárd forintot ért el a központi költségvetés devizaadóssága, vagyis minden emberre milliós nagyságrendű adósság jut Magyarországon. Lóránt Károly kalkulációi szerint egy átlagos magyar családra 4,5 millió forint adósság jut. Most csak a külföldi adósságról van szó. Ez olyan, mintha egy családnak havi 30 ezer forintos kamatfizetést jelentene, és ugyanakkor még 125 ezer forintos részletet is kellene fizetnie. Ugyanakkor a Magyar Nemzet április 18-i száma az APEH adataira hivatkozva írja, hogy kevesebb mint 3 millió magyar állampolgár fizet személyi jövedelemadót. 2000-ben még 4 millióan fizettük ezt az adót. Tehát a terhet viselők egyre kevesebben vannak, a teher pedig egyre nagyobb.
Lóránt Károly szerint az eladósodási folyamat, úgy tűnik, hogy megállíthatatlan, és ennek előbb-utóbb egy nagyon komoly visszaesés lesz a következménye. Ez a visszaesés részben már most is zajlik, hiszen a költségvetési megszorítások, amik történnek, és ennek kapcsán például az egészségügy jelentős részének a felszámolása, már-már az összeomlás egyik összetevője. Az Európai Unió nem oldja meg ezeket a problémákat, és közgazdasági oldalról megközelítve nincs is megoldása ennek a helyzetnek. Úgy véli, az ország közvéleményével mindenképpen meg kell ismertetni az ország gazdasági helyzetét. Ám ez nem történik meg, mert a közvélemény elsősorban a politikusok egymással való vitáját hallja, ami eltorzítva közli az adatokat, és nem a megfelelő súlyával állítja be ezeket.
A Magyar Nemzeti Bank nemzeti intézmény, ugyancsak nemzeti hivatal az Államadósság-kezelő Központ. Ezeknek a honlapján ott vannak a közérdekű adatok. Fontos lenne-e, hogy ezek nagyobb tömeghez jussanak el, és mélyebben tudatosulhasson az emberekben, hogy milyen jövőnek nézünk elébe. Lóránt Károly azt mondja, beszélni kéne arról, hogy ebben a helyzetben mit lehet tenni. Benne vagyunk egy csapdában, amiből nem tudunk magunk kijönni.
Bod Péter Ákos egyetemi tanár szerint aggasztó, hogy míg 2000-ben még több mint 4 millióan fizettek személyi jövedelemadót, az idén már kevesebb mint 3 millióan. De még annyival is nagyobb a baj, hogy aki nem fizet szja-t, az jellemzően nem fizet társadalombiztosítási járulékot sem. Tehát nem járul hozzá a nyugdíj- és az egészségügyi alaphoz. Tehát összeszűkülőben van az adófizetői bázis, és az állami bevételek nem nőnek kellő mértékben. A nem fizetők a saját jövőiket sem alapozzák meg, mert nem képződik a számlájukon a biztosítónál kellő befizetés.
Fogalmazhatunk-e úgy, hogy egy 10 millió emberből álló államot 3 millió ember mozgat gazdaságilag? Bod Péter Ákos azt mondja, ha az szja-t tekinti, akkor valóban igaz, hogy ezt az 1600 milliárd forintot nem la lehetséges 6-7 millió munkaképes korú fizeti, hanem annak a fele. Természetesen az államnak vannak más nagy bevételei, például általános forgalmi adó, áfa, ami a másik hatalmas tétel, és elvileg a vállalati körből, a nyereségadóból is jön bevétel, de a cégek nyereségadója sokkal kisebb, mint a személyi jövedelemadó és a fogyasztást terhelő adók köre. Arra is utal ez az adat, hogy meglehetősen bizonytalan lábakon áll az az állami bevételi politika, amelyik alól így el tudnak tűnni százezrek.
A jegybank stabilitásjelentéséből az derül ki, hogy a nemzetgazdaság adóssága több mint 38 milliárd euró volt a legutóbbi kimutatás szerint, és ez a nemzeti összterméknek több mint 43 százaléka. Ennek az adósságállománynak egy része szerencsére nem az állam adóssága, hanem cégeké, és ahhoz nincsen köze az adófizetőnek. Az adófizető számára az államadósság a lényeges, és ennek a mértéke nagy. Ami a leginkább aggasztó, hogy az elmúlt néhány évben nagyon gyorsan nőtt. Egészében kül- és belföldre a magyar nemzeti jövedelemből körülbelül 4 százalékot fordítunk e célra. Sokkal többet, mint mondjuk autópálya-építésre, vagy katonai kiadásra, vagy felsőfokú oktatásra, vagy kutatásra, fejlesztésre. Egyenként mindegyiknél nagyobb tétel a kamatfizetés.
Az adósság visszafogja a gazdasági növekedést, és bizonyos értelemben betáblázza a jövőnket. Másfelől azért láttuk azt a '90-es évek során, hogyha gazdasági növekedés erőteljes, és az állam nem költekezik durván többet, mint a jövedelme, akkor lassan csökken az adósságráta. A mostani helyzet azért aggályos, mert néhány éve 2002-től nagy ütemben nő az állam eladósodása, és különös, de a mostani kiigazítások, megszorítások, és mindenfajta adóemelési intézkedések ellenére jövőre is még nagyobb lesz az adósságráta. Egy idő múlva persze csökken majd az eladósodás és az adósságteher. Ezt csak attól lehet remélni, ha az állam nem halmoz fel akkora deficitet, hiszen tavaly is, az idén is Magyarország az unióban rekorder a deficitcsinálás területén.
A volt jegybankelnök szerint el kell érni, hogy az adósság a kamatok miatt hólabdaszerűen ne nőjön. És csak akkor nem nő, hogyha a következő években nem raknak újabb és újabb adósságot hozzá. Onnantól már csak a kamatokkal nő. De hát a gazdaság is növekszik.
Sajnálatos módon a magyar gazdasági növekedési ütem most, 2007-ben messze elmarad a szomszédok növekedési ütemétől. Tehát ha a kérdés úgy szól, hogy lehet-e kimászni az adósságcsapdából, a válasz az, hogy persze, lehet. Magyarország is sokat javított, mondjuk 1990 és 2001 között. És lehet-e rontani rajta? A válasz az, hogy sajnálatos módon lehet, mint ahogy 2001 és 2007 között romlott a helyzet, és ahogy ismerem az adatokat, 2009-ig nem is látok javulást."
Forrás: http://www.egerszeginfo.hu
Családonként 4,5 millióval tartozunk - Zalaegerszeg - Szóljon hozzá!
Küldjön egy képeslapot ismerősének
Zalaegerszeg linkajánló: zalaegerszeglink.mconet.biz
A hír támogatója: Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: magyarország.mconet.biz