- Legyen olyan kedves, ha módja van rá, írja meg, hogy ez a program annyit ér, mint egy kalap...

- mondja finoman egy középkorú úriember, miután Fészekrakó Program felirat alatt érdeklődöm, a négy elemből melyik konstrukció érdekli elsősorban.

- Megint nem arról van szó, hogy azokat támogatnák, akiknek igazán szükségük van rá, hanem csak a nagyon kevés kiválasztottat - méltatlankodik kísérőként, noha lányának már van saját lakása. A programmal nagyobbra szeretnék cserélni, de nem igazán bizakodnak, hogy bármi is lesz ebből. Az apa azon is háborog, hogy nincs tisztázva, mi is az élettársi kapcsolat, egy húsz éve megalkotott jogszabály alapján kellene még ma is bizonyítani, ami egy nonszensz - mondja. Szerinte a törvényhozás amúgy is kullog a kormányzati döntések után, persze, így volt ez mindig, nemcsak ebben a ciklusban.


Őket egy kolozsvári házaspár váltja a Fészekrakó standnál, akik, ha lehet, még bizonytalanabbak, kérik is, ne szerepeljen a nevük a riportban. Nem magyar állampolgárok, bár a fiú már devizabelföldi, s most feszülten várják, vajon rájuk is vonatkozik-e a Fészekrakó program. Ráadásul az is kérdéses, doktorandusi státuszuk munkaviszonynak számít-e: a lány gyógyszerészetből, a fiú kémiából PHD-zik. Mindketten 30 alattiak, már össze is házasodtak, de gyereket nem terveznek a közeljövőben.

Egy rendkívül tájékozott pár női tagja kérdés nélkül kitárulkozik, ő mint köztisztviselő, 180 nettót keres havonta (fiatal kora dacára magas pozícióban lehet), ám úgy érzi, erre a bankok nem adnak hitelt, hiszen ha 100 ezer a havi törlesztő részlet, akkor a maradék 80-ból ő nem tud megélni. Élettársával együtt viszont már hitelképesebbek, így két kereső van, viszont mivel az élettárs már három hónap múlva negyven éves (nem tűnik annyinak), szocpolt már nem igényelhet. A lány ezt igazságtalannak tartja, hiszen rendben van - mondja -, ha egy nő esetében 40 év a korhatár, ahol ketyeg a biológiai óra, de egy férfinak - a sors igazságtalansága folytán - bármikor lehet gyereke, ezért az ő esetükben nincs értelme a negyven éves korhatárnak.

Egy másik, már gyermekes házaspárnak az a problémája, hogy a férfi ugyan tudna havonta ötvenezer forintot fizetni lakáscélra, de sajnos csak minimálbérre van bejelentve, és kevés az esély arra, hogy főnöke a magasabb jövedelmet is igazolja. Abból a szempontból még szerencsésnek tartja magukat, hogy legalább a felesége magas GYED-et kap, de azzal számol, hogy a bankoknál a hitelképesség elbírálásakor a GYED szó már eleve elrettentő tényezőként nyom a latban. Az is mindegy nekik, hol lenne a lakás, csak legyen már valahol, viszont ahogy a standok között körbejártak, úgy tapasztalják, minimum húsz százalék önrészt kérnek a cégek szocpol nélkül, Fészekrakó program ide vagy oda.

Az OLÉH-standhoz egyedül érkező szimpatikus férfi minden eddigi érdeklődőnél rosszabbul szituált, két gyerekkel lakik albérletben, ráadásul terveznek egy harmadikat, ebből kifolyólag a lakbértámogatás érdekli elsősorban. Leginkább azt panaszolja, hogy az önkormányzat "bánatpénzt" szed a lakbértámogatás igénylésének benyújtásakor, ami elúszik akkor, ha az igénylő a hivatal megítélése szerint mégsem jogosult a támogatásra. Azt is panaszolja, hogy két gyerekre minimum kétszobást lakást kell vennie ahhoz, hogy járjon neki a Fészekrakó kedvezmény, ő azonban legfeljebb csak egy másfél szobást tudna megengedni magának. (Lám-lám, a sokak által egérlyukprogramnak gúnyolt intézkedéscsomag méltányolt méretei valakinek még így is nagynak bizonyulnak.) A fiatalember megállapítja, még Ausztriában is könnyebben lehet hitelt felvenni, mint a hazai bankokban, bár erre az OLÉH ügyintézője azt mondja, ott a szocpol természetesen nincs benne a csomagban. (Nincs valami kiskapu arra, hogy az ember a szocpolt itt vegye fel, a hitelt pedig Ausztriában?)

Egy Dunakeszin élő pár azzal szembesül, hogy a gyerekek beígérésével járó, megelőlegezett szocpol csak házastársaknak számít be, élettársaknak nem, tehát igaz ugyan, hogy a Fészekrakó program valamelyest nyit az élettársak irányába (hiszen minimális önrésszel már ők is igényelhetnek hitelt), de a házasságot a mostani támogatási rendszer is erősebb köteléknek tartja. (Magyarul a házasságkötésnek továbbra is lehet gazdasági szerepe, igaz, abban az esetben, ha az ember nem akar gyereket, a frigy fölösleges, mert a megelőlegezett szocpolt és félszocpolt vissza kell fizetni, ha négy, illetve nyolc éven belül nem születik meg a gyerek.)

Persze a már meglévő gyerekre az élettársak is megkapják a szocpolt, ami jó, mert nem lehet különbséget tenni házasságban és élettársi kapcsolatban született csemeték között, hiszen a gyerek nem tehet arról, hogy a szülei milyen életformát választanak, ő tehát emiatt nem kerülhet hátrányba. Ő viszont, ha úgy vesszük, segíthet szülei lakáshoz jutásához, hiszen mint meglévő gyerek önerőnek számít bevállalt társával szemben.
És az eseteket sorolhatnánk szinte vég nélkül, a legtöbben azonban azt kérdezik, a fészekrakó hitel miért csak 30 évig vehető igénybe. Az életkor kitolására van ígéret mind az OLÉH, mind - a lakásvásári megnyitón elhangzott beszéd szerint -Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr részéről, eszerint a korhatár szeptembertől 35 évnél lenne meghúzva. Ez az (egyelőre még csak feltételes) ígéret sok fiatalnak segíthet rendezni lakáshelyzetét, mert ha belegondolunk, 30 éves koráig a legtöbb fészekrakó épphogy elkezdte építgetni karrierjét, anélkül, hogy komolyabb összeget tehetett volna félre .

(Forrás: www.tozsdeforum.hu)