"Zalaegerszeg átalakult az '50-es években. Fokozatosan elveszítette mezőváros jellegét, megnőtt lakosainak száma.

Városiasodott, urbanizálódott – mondhatnánk. Káli Csaba történész, a Zala Megyei Levéltár igazgatóhelyettese szerint kezdetben inkább csak városodásról beszélhetünk. Az urbanizáció ugyanis minőségi változást jelent; erős infrastrukturális fejlettséget, kulturális, oktatási intézményrendszerek kiépülését. Ez azonban majd csak az 1960-as évektől válik jellemzővé.

Az ’50-es évek végéig városiasodásról nem, csupán mennyiségi növekedésről beszélhetünk. A lakosságszám felduzzadt, nem volt viszont közművesítés, aszfaltozott útburkolat, csatornarendszer, és kevés lakás is épült.

Nem ellentmondás ez? Valahol mégiscsak lakniuk kellett a környékről beköltözőknek.
Persze, épülgettek lakások. Főleg az új gyárak, például a ruhagyár környékén. Ám a mélyben meghúzódó gazdasági válság nagymértékben hátráltatta a lakásépítést. 1956 után az új hatalmi vezetők is rájöttek arra, hogy a forradalom kitöréséhez hozzájárult egy súlyos anyagi és szociális bizonytalanság, lakásínség is, ami az élet minden területére kihatott. A Kádár-korszak kezdetén ezért már komolyabb figyelmet fordítottak a lakásépítésekre, sőt „lakásnyerésekre”. Azaz nem építettek mindenhol új házakat, gyakran sufnikból, pincékből alakították ki őket.

Vannak adatok a zalaegerszegi lakáshiányról, vagy az építkezések "csúszásáról"?
Az Ady-mozi épülete jó példa a jelenségre. 1955-ben kezdték el építeni, 1956 decemberében kellett volna átadni az épületet. Ehhez képest a lakások csak '57 év végére készültek el, a mozi pedig majd egy évvel később került átadásra. De nemcsak a lakásberuházások késtek éveket, hanem a közmű és intézményi infrastruktúra kiépítése is. Röviden azt lehet mondani, hogy az '50-es években minden energiát a sokszor erőszakos iparosításba fektettek.

Egerszegen ekkor épült a ruhagyár, a vajgyár, és a kőolajfinomító. Szintén hatalmas összegeket és építőipari kapacitást emésztettek fel a katonai beruházások, amik az ország szinte minden területét érintették. Átalakult nálunk a tűzoltólaktanya, felépült a Petőfi laktanya, és a mai Zala Volán székháza. Kevesen tudják, hogy ez utóbbi az ÁVH határőrségének laktanyája volt akkoriban. A városban uralkodó csatornázatlanság és közműhiány viszont mégis inkább akadálya volt az építkezéseknek, hiszen minden beruházás többe került emiatt."

(Forrás: www.zala.hu)

Káli Csaba történész a városról és a hatalom ravasz játékairól - Szóljon hozzá!