Száztíz éve, 1899. október 1-jén született Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző, karnagy, zenepedagógus. Tiszteletére A Művelődés Háza és Könyvtára 2009. október 23-ára kórushangversenyt rendez, amelyről Stumpf Gábor tájékoztatja zenekedvelő olvasóinkat…

Bárdos Lajos (1899-1986) zeneszerző, zenepedagógus, karnagy, a XX. századi magyar zenetörténet egyik meghatározó alakja.


Bárdos Lajos zenepedagógiai munkásságát 1925-ben az Attila utcai gimnáziumban kezdi. Ez az az iskola, ahol ő maga is tanult, így élénken élnek emlékezetében a régi énekórák, ahol a hivatalos énekkönyvből a hivatalos tanmenetek szerint tanultak, főként száraz ismeretekre redukálva a zene megismerését - az akkori szokásnak megfelelően - "fegyelmező tanár" segítségével. Bárdos ez utóbbi segítséget nem igényli, óráit olyan élettel és értékes zenével tölti meg, ami önmagában felkelti a 10-12 éves fiúk érdeklődését. Népdalok, kánonok, értékes zenei szemelvények tanításával - a tankönyvet mellőzve - kezdi meg legendássá vált zenepedagógiai pályáját.

Bárdos közel 40 évig (1928-66) tanít a Zeneakadémia különböző tanszakain. 1928-tól - megszűnéséig (1949) - tanára és tanszakvezetője az Egyházzene és egyházkarnagy szaknak, 1929-től a Középiskolai Énektanár és Karvezető tanszak, 1949-től a Zeneszerző tanszak, 1951-től pedig - Kodály javaslatára - a Zenetudományi tanszak tanára. Egyházzenei, zeneelméleti tárgyakat oktat, valamint kargyakorlatot és prozódiát. Tárgyai nagy részének anyagát ő alkotja meg.

 

Ő az első a Zeneakadémián, aki újszerű, történeti szemléletű zeneelméletet tanít, híresek dallamtani, stilisztikai elemzései, zeneszerzők sora köszönheti Bárdos Lajosnak alapos prozódiai ismereteit. "Bejött az első órára - s vele bejött az élő zene, a zene boncolásának életre szóló izgalma, a zenét írni és tolmácsolni tudók legnagyobbjainak tisztelete, a poros tankönyv-szabályok elvetésének bátorsága, s az önállónak vélt gondolat mérlegre-tevésének felelősségtudata" írja egykori tanáráról Somfai László zenetörténész.

 

 

 

Tanítványai rajonganak érte, tanártársai tisztelik, pedagógiai pályája csaknem töretlen, de a hatalom néhány évig őt is kényszerpályára kényszeríti: világnézeti megbízhatatlansága miatt eltiltják a tanár szakosok tanításától, ezidőtájt énekeseknek és fúvósoknak tanít összhangzattant (50-es évek).

 

 

Bárdos pedagógiai sikerei ars poetica szerű felismerésének köszönhetőek. "Ha a Tanító szereti a Tanítványát és szereti a Tantárgyát, akkor indukciós áram keletkezik, és a tanítvány menthetetlenül megszereti a Tárgyat." - s tegyük hozzá, a tanár is. (Gách Marianna Muzsika 1969) Hasonló vezérelvet követ évtizedekig tartó karnagyi pályáján is.

 

Bárdos Lajos hosszú és tartalmas életét feleségével és gyerekeivel osztja meg. 1926-ban veszi el Waliczky Irént, akivel 11 gyermeküket nevelik.

 

Felesége nemcsak a nyugodt családi hátteret biztosítja munkájához, a nehéz időkben is mellette áll. "Felötlik bennem 1944 véres Karácsonya" - írja Gách Marianna a Muzsikában, 1969-ben. "Bárdosék Margit körúti lakásában a nyilas rendszer elől bujdosók leltek menedékre, és nemcsak a négy fal biztonságát kapták tőlük, hanem a nap és az éjszaka minden percében vigasztalást, bíztatást, reménykedést is. Ezen a Karácsonyon Bárdos Lajos, hogy elterelje a rémületet, a zongorához ült, és féktelen hangerővel jazz muzsikát játszott mindaddig, amíg a bombazápor le nem kergette az egész társaságot, (hamis papírostúl!) az óvóhelyre." Ez a történet is hozzátartozik az emberségért, a meggyőződésért önmagát is veszélybe sodró, de a hitet és a derűt soha fel nem adó Bárdos Lajos sokszínű egyéniségéhez, aki oly sok muzsikusnak vált példaképévé. 1986 november 18.-án tért örök nyugalomra.

 

Forrás: www.zalaegerszeg.hu

Zalaegerszeg Online: www.zalaon.hu


Szóljon hozzá a fórumon!

Zalaegerszeg Online még több hírrel : zalaegerszeg.mconet.biz