A közelmúltban, Zalaegerszegen megtartott irodalmi műhely a Vas megyei kulturális életbe engedett bepillantást. A rendezvény helyszíne a Deák Ferenc Megyei Könyvtár, amely a Pannon Írók Társaságával közösen tavaly ősszel hívta életre a peremvidéki irodalmi életet feltáró rendezvénysorozatot. Az est két vendége osztotta meg néhány gondolatát lapunk olvasóival.

Dr. Bokányi Péter, az "Életünk" című folyóirat főszerkesztő - helyettese vitatta a téma pontos meghatározását. Szerinte peremvidék nem létezik, csak különböző vidékek vannak, a rájuk jellemző sajátosságokkal. Ilyen a nyugat - dunántúli régió vagy közkedveltebb nevén a Pannon vidék, mely mindig is inspirálta az írókat. Ezt egy hamarosan megjelenő antológiával is vissza kívánják tükrözni.

- Vas és Zala ilyen szempontból nem áll messze egymástól, hiszen ugyanannak a dombnak a két oldalát nézegetik az itt lakó emberek. És hasonló az ezzel járó életforma is, mint a szőlőhegy, a tájék jellegzetessége, mely megjelenik az irodalomban úgy is mint az alkotások helyszíne, és mint azok témája - mondta a főszerkesztő-helyettes. Majd néhány szóval méltatta a zalaiak kulturális folyóiratát, a Pannon Tükröt, amely helyesen, a helyi alkotásokra fókuszál.

 

Hasonló pozitív véleményt fogalmazott meg dr. Fűzfa Balázs, a Savaria University Press Kiadó vezetője. Ő arra törekszik, hogy "Mentés másként" előadássorozatával némiképp visszahozza az irodalmat a mindennapi életbe. - Az irodalom perifériára szorul az életben és az oktatásban is. Hihetetlen de ma már szégyen egy diáknak, ha magyarból akar továbbtanulni. De ha egy picit az irodalmi élményt közelebb sikerül vinni a gyerekekhez, akkor valami még menthető.

Előadásaim során erre törekszem, azzal, hogy olyan új szempontokat igyekszem előtérbe helyezni, melyről sem a szakirodalom, sem az oktatás eddig nem beszélt. Az irodalom amióta írásbeliségbe költözött elitista dologgá vált. Amikor csak szóban létezett, erősebb volt a szórakoztató jellege, jobban a mindennapok része volt.

De vannak olyan országok, ahol nem tanítják az irodalmat. A magyar gyerekek több Shakespeare-t és Gothe-t olvasnak, mint az angolok vagy németek. A német társadalom ki meri mondani, hogy az iskolában olvasni és szöveget kell érteni, megtanulni, Gothe majd negyvenéves korban lesz aktuális. Nálunk 15 évesen Homéroszt és Madáchot olvastatni tévedés.

Zalaegerszegen az Énekmondó együttes révén szájról szájra is járnak a dalok. Ez azt jelenti, hogy kezd erősödni a megzenésítés. Akár rockosítva Arany balladái. Ez nagyon izgalmas, ez is egyfajta mentés másként. Ez is jobb, mintha egyáltalán nem ismernék a műveket.

 

 

 

Akár szentségtörés, akár olvasásra nevelő eszköz, a nagy regények átírásának gyakorlata több száz éves múltra tekint vissza. Európában már a 17-18. század fordulóján megjelentek a világirodalom remekeiből gyermekek számára alkalmasnak talált, és számukra átírt történetek. Az első olyan könyv, amelyből országonként legalább egy átirat született, Daniel Defoe Robinson Crusoe regénye volt. A mű leghíresebb átdolgozója a német Campe, akinek ifjúsági Robinson-változata annyira népszerű lett, hogy csak Németországban száz év alatt összesen hetvenhétszer adták ki – áll Fehér Katalin az ifjúsági- és gyermekirodalomról írt tanulmányában.

 

Tímár Mihály és Bornemissza Gergely képregényben

A klasszikus regényekből az elmúlt évtizedekben nemcsak film, színdarab és musical készült, hanem képregény is. 1959-ben jelent meg a Füles című lapban Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének képregényváltozata folytatásokban. Három évvel később Az arany embert is elolvashatták ilyen formában a fiatalok. Mindkét sorozat rajzolója Korcsmáros Pál volt, aki később Rejtő Jenő legnépszerűbb műveit – többek között a Piszkos Fred, a kapitányt, A 14 karátos autót és Az előretolt helyőrséget – is átültette képregényre.

„Képtelenség elolvastatni a diákokkal ezeket a nagyregényeket. Maguk a felnőttek sem bírják már magukat átrágni Jókai vagy Gárdonyi hosszú mondatain, akkor miért várnánk el ezt a gyerekektől? Én ezentúl ezt a változatot teszem kötelezővé azok számára, akik nem bírják elolvasni az eredeti regényt. Ettől még ugyanannyira érteni fogják a történetet” – érvel Gulyás Éva, aki tizenegy éve tanít magyart az egyik budapesti általános iskolában.

A magyar irodalom oktatásának hiánya.
Magyar irodalom címen ugyan tanítanak stílustörténetet meg szövegértelmezést a középiskolában, de magyar irodalmat annak történetiségében, azt a sokat kárhoztatott irodalomtörténetet, ami identitást ad és átláthatóvá teszi a magyar irodalom fejlődését, a honnan indultunk és hol tartunk? kérdésére tud egyértelmű választ adni . Az identitáshiányos, történelmi tudattal nem rendelkező fiatalnak, azt nem tanítják az iskolában. Ezért van az, hogy Balassi akár Vörösmartynak is kortársa lehet a diák tudatában, mert nincs olyan anyanyelvi műveltsége, hogy különbséget tudjon tenni a 16. századi és 19. századi magyar nyelv között, ő csak azt érzékeli, hogy mind a kettő régi.

Egy szó mint száz: a tanár dolga, hogy megismertesse a régi - korunk beli irodalamt a diákkal, felkeltse a diák érdeklődését az irodalom iránt, önazonosságtudatát ezzel segítve. Aztán ha már megszerette, majd eldönti, hogy mit akar olvasni: mait vagy régit.

 

Zalaegerszeg Online: www.zalaon.hu


Szóljon hozzá a zalaegerszegi fórumon!