Szőnyi István képei Zalaegerszegen a Göcseji Múzeumban
Szőnyi István 1894-ben született Újpesten és 1960-ban halt meg Zebegényben. Mesterei voltak Ferenczy Károly és Réti István. Első gyűjteményes kiállítását 1920-ban rendezte az Ernst Múzeumban.
Korai képeinek plasztikus stílusa nagy hatással volt fiatal kortársaira, így például Aba Novák Vilmosra is. 1923-ban Zebegénybe költözött, ezzel új korszak kezdődött festészetében. Képei egyre líraibb, harmonikusabb, idillibb hangúvá vált. Fő témája a zebegényi táj és a paraszti élet mindennapi eseményei.
A kiállítás megnyitóján Fekete György belsőépítész, Zalaegerszeg díszpolgára arról beszélt, hogy vannak ugyan "fényfestők" a modern magyar képzőművészetben (mint például Egry) , de képeiken az fénylik, ami egyébként is, így a víz, a nap, a hullámok. Ezzel szemben Szőnyi István képein a szín fénylik, a sárga, a fehér, a barna.
"Színei világosak, sejtelmesek, továbbgondolkodásra késztetnek. Nincsenek figurái, melyeket ne lehetne további mozdulásra bírni. Nincsenek nézőszögei, amelyből mindenki csak ugyanazt láthatná. Tehát nem dokumentalista festő Szőnyi István" - tette hozzá Fekete György.
A zalaegerszegi tárlaton részt vevő 85 éves Szőnyi Zsuzsa Triznya Mátyás festőművész felesége elmondta: 1949-től éltek Rómában, menekülve a kommunista diktatúra elől.
Édesapjának a kiállított képeit évtizedekig őrizte az olasz fővárosban, s miután férje 1991-ben meghalt, úgy döntött visszatér Magyarországra, és a féltve őrzött Szőnyi-alkotásokat a lehető legtöbb városban bemutatja. Ehhez partnert talált a szentendrei múzeum igazgatójában, aki segítette terve megvalósításában.
Szóljon hozzá a fórumon!
