Vágyképek a falon
Azóta Bécsbe költözött, s egy ottani népfőiskolán tanít, ám a zalaegerszegi művészeti közeg továbbra is fontos számára; mint mondja, nem szeretne tejesen elszakadni szülővárosától. Az iskola galériájában most nem elsősorban a lebegő városok, s nem is a piros dominál. De a színek még mindig nagyon fontosak. Különféle energiamezők ezek, más-más hangulatban.
A változatosság is motiválja a festőművészt.
"Az épület csak üres dísz, ha nincs mögötte emóció". A házak, városrészletek - vagyis a "vágyképek", "vágyfirkavárosok" - gyakran vörösen izzanak, bár a színvilág azért helyszínenként változik.
A bécsi operaház például, melyet rengetegszer megrajzolt, végül pont olyan vörös lett, mint a fejében; "az izzás tette azzá". Ez húzta mindig vissza, hogy újra és újra megfesse. Egyfajta energiabomba számára az épület. A művészt a városokon kívül a változatosság is motiválja. Így került a vászonra az a magnókazetta, mely a mostani tárlaton látható.
"Szeretek új dolgokat kipróbálni, eltérni attól, amit eddig festettem. Nemrég egy bécsi kórház megrendelésére készítettem tizennégy képet. Ezek egy része városkép volt, ám a másik téma igazi kihívásnak tűnt. Játékokat, játékszimbólumokat kellett megfesteni, ezen belül azonban szabad kezet kaptam" - Sakk, kártya, dominó, rulett - részletekben, gazdag színekben, emlékekben, vagy éppen lényegében. Egyelőre csak Bécsben látható, illetve néhány fotón.
Miért éppen az osztrák főváros? Mert talán pont olyan színes, mint a képek a fejében. Ott mindig történik valami, az egész pezseg, naponta nyílnak tárlatok. Hol egy nagy múzeumban, hol pedig egy kisebb galériában. És ott van maga a város, az épületekkel, utcazenészekkel, kávéházakkal. Egy nagy felfedezőút, s energiafolyamat. Mely feltölti az alkotót, aztán az továbbadódik a képekbe, onnan meg az emberbe, aki épp nézi.
Forrás: www.zalaegerszeg.hu
Zalaegerszeg Online: www.zalaon.hu
Szóljon hozzá a fórumon!
